Requiem | Officium defunctorum - 1605
19:00
Szeged
Reök-palota
Thomas Luis da Victoria: Requiem | Officium defunctorum - 1605
ELŐADJÁK:
Szoprán
Murányi Márta
Kristóf Réka
Rákai Zsuzsanna
Mezzo
Dezső Sára
Kovács Beáta
Szvetnyik Margit
Alt
Rákai Orsolya
Csádi Nóra
Herczenik Anna
Csapó József
Tenor I.
Decsi András
Középesy László
Tenor II.
Rákai András
Kun Tibor
Wodala Barnabás
Basszus
Cser Krisztián
Poroszlai Csaba
Forgács Péter
VEZÉNYEL: Cser Ádám
A 16. század idealizált képe, a reneszánsz paloták, az amerikai kontinensről áradó gazdagság és az eszményített antik műveltség díszletei mögött egy másik is kirajzolódik: a járványoké, vallásháborúké
és politikai gyilkosságoké az inkvizíció máglyáinak lángjaitól megvilágítva. A humanizmus aranykorának Európájában a halál könyörtelen valósága nagyszabású, mágikus erejű szertartásokat követelt, hogy a halottak lelkét megmenthessék az örök kárhozattól. A halálvíziók különös kíméletlenséggel jelentek meg a spanyol művészetben, amelynek leghatalmasabb megrendelője a szigorúan katolikus királyi udvar volt. Tomás Luis de Victoria a fél Európát átfogó birodalmat létrehozó Habsburg császár, V. Károly leányának szolgálatában állt a század utolsó két évtizedében. Az ő lelki üdvéért komponálta gyászmiséjét, amikor a hölgy, II. Miksa császár felesége meghalt kolostori visszavonultságában 1603. február 26-án.
A hatszólamú kompozíció pontosan követi a gyászmise liturgikus rendjét, az 1605-ben megjelent nyomtatott kiadás bizonyos tételeit azonban a korabeli szokásnak megfelelően ki kell egészíteni a hagyományosan használt, egyszólamú gregorián dallamrészletekkel. Két tételt, a díszes, bonyolult tractust, és a Dies irae szekvenciát Victoria meghagyott egyszólamú, középkori alakjában, ezért ezek a mai, elsősorban nem liturgikus célú előadásokból sokszor kimaradnak. A misét megelőzve megszólal az éjszakai imaóra, a matutinum halotti szertartáshoz tartozó második olvasmánya – Jób 10, 1-7 – és a napkeltekor énekelt zsolozsma részeként a gyásszertartásba tagolódó 51. zsoltár, a Miserere. Jób szövegét maga Victoria kapcsolta a requiemhez négyszólamú, deklamatorikus, homofón tétel formájában.